Milyen hát?
Tartós, csapongó, állhatatos, vagy éppen repked egyik emberről a másikra?
Ó nem tudom. Még mindig nem tudom megfejteni, pedig kutatom milyenségét? Mibenlétét? Azt mondjuk szeretünk valakit, mit szeret az ember azon a személyen , a testét? ..a lelkét , a velünk hasonló gondolkodásmódját, vagy éppen azért érezzük közel magunkhoz mert teljesen ellentét, s az ellentétek ugye vonzzák egymást, mint a mágnes..ez lenne az a bizonyos szerelem? Vagy csak egy elképzelt illat , egy mosoly, egy szemvillanás. Vagy éppen a hang, a másik orgánuma az ami a lelkünket kinyitja, vagy éppen bezárja?? Mi lehet ez a jelenség ? S meddig tart? Mert olyan csak a mesében van , hogy ÖRÖKKÉ, ez a valóságban nem létezik, mint minden emberi érzelem , hiába is tagadjuk elillan! Mégpedig nagyon gyorsan...Hiszen a derű is mily hamar tud szomorúságba átváltani.
Egyébként is még a szólás is azt mondja , hogy sírva vigad a magyar!!
